Waking up

Jol erzem magam.
Sot: nagyon jol erzem magam! :)

Muszaj ezzel kezdenem, olyan dominans ez az erzes.
Hogy ez miert van igy, nem teljesen tudom, mindenesetre teny, hogy valtoztattam ezt-azt a mindennapjaimban.
Ami a fizikai reszet illeti: kora(bba)n kelek, 7-kor, es idoben fekszem le, mert mar tokre elegem volt abbol, hogy hajnalig fennmaradok, aztan alig birok delnel elobb kimaszni az agybol. Van, akinel ez mukodik (ugye, N.? :) ), nalam nem. Olyan erzes, mintha fel nappal kevesebb idom lenne, pedig nem is. Sot, neha ebed utan is ledolok egy kicsit, amolyan szieszta jelleggel. De olyan jo, egyreszt, mert itt is tok meleg van (meg), masreszt eleg 30-45 percet pihennem, es maris ujra friss vagyok. :) Ha mar ebed: kevesebbet eszem (es azt is normalis idoben...), ugyanis a zsirsejtjeim szama szignifikans novekedesnek indult, ami annyira talan nem is meglepo, ugyanis a melokereses miatt jelentekeny idot toltok a laptopom elott ulve, ami nem igenyel tul sok energiat. Gondoltam, ezt mar talan megsem kene az en koromban (vagy mondjam azt, hogy ilyen szemtelenul fiatalon? :) ), ugyhogy hamar visszaforditottam a dolgot, szoval most ujra lapos es izmos a hasam, mar csak egy reklamugynokseget kene talalni, haha! :) Tobbet mozgok, a setalasaimon kivul is. Kaptam kolcson egy pledfeleseget, ugyhogy mar semmi nem allhatott az utamba, hogy ujra nekialljak jogazni. Talan mondanom sem kell, hogy nem csak testileg, de lelkileg/erzelmileg/stb. is nagyon jol esik. Lehet, hogy mast is csinalok majd mellette. (A heti egy tengerben uszas talan nem jarul annyira hozza az idealis fenotipus kialakitasahoz, de lelkileg elegge fel tud dobni.)

Ami a nem-fizikai dolgokat illeti, igyekszem batrabb lenni. Vagy bator inkabb. Azon vagyok, hogy amennyiben lehet, elo kapcsolatot letesitsek az emberekkel. Ez alatt azt ertem, hogy peldaul amikor allasokra jelentkezem, akkor, hacsak lehet, telefonon vagy szemelyesen (is) beszeljek az emberekkel. Vagy egy tarsasagban akkor is megszolitok valakit, ha amugy nincs semmi mondanivalom. Az angolszasz tarsadalmak (es ez alol az ausztral sem kivetel) eleg jo csevereszos-csacsogos viselkedesformat alakitottak ki, ami persze alapvetoen felszines, de nem minden esetben. Nekem ez meg furcsa, mert jomagam nem vagyok az a szoszatyar alkat, de igy egyreszt letrejon/het valamifele kapcsolat, meg informacioaramlas, meg nyelvgyakorlasnak sem utolso, sot, kivalo, meg hat ezek vidam dolgok. Nem azt mondom, hogy minden Aussie allandoan fulig ero vigyorral az arcan letezik, mert nem, de itt nekem sokkal vidamabbnak, lazabbnak, felszabadultabbnak tunnek az emberek, es szerintem ez ezert is van, mert rengeteg lehetoseg van a kisebb-nagyobb kapcsolatteremtesre (koszonsz a buszvezetonek, ha felszallsz, ha leszallsz, akkor is, barkivel el lehet beszelgetni kicsit, akarhol, az emberek alapvetoen kedvesek, mindenhol). Nyilvan ehhez a pozitivabb eletvitelhez/felfogashoz meg viselkedeshez az elhetobb tarsadalom is sokat tesz hozza... vagy forditva? Na mindegy, mielott nagyon belebonyolodnek a melyfilozofiai eszmefuttatasomba, inkabb csak annyit mondok, hogy ki nem szekeli le, hogy ezek a kontaktusteremtesek felszinesek-e, vagy sem, ha egyszer jol erzi tole magat az ember?! Legalabb is engem feldobnak. Nekem bejon a kedvesseg.

Es a kicsi jo generalja a nagyobbat. Tudok orulni a kis dolgoknak is, hogy sut a nap (es hat ez eleg gyakran igy van), hogy finomat foztem, hogy csinalom a dolgaimat, hogy eltalaltam siman valahova, ahol meg sosem jartam, es tudok nevetni a hulyesegeimen is (egyszer nagyon el akartam menni busszal a vegallomasig, ami azt hittem, az utca vegen van, ami nekem nagyon jo lett volna, de a busz frankon elkanyarodott es vagy egy kilometert gyalogolhattam vissza). Tetszik, amiket mostansag csinalok, es ahogy, nem leszek depresszios, ha valami nem ugy sul el, ahogy gondoltam, vagy hibat vetek, vagy epp nem sikerul valami. Es ez jo.
Nem azt mondom, hogy minden pillanatban boldog vagyok, mert nem, inkabb csak sokkal tobbet, mint eddig, de megelem a szomoru pillanataimat is, es igyekszem nem foglalkozni azzal, amivel nem annyira kell, ami meg fontos, azzal igen. Felszabadultabbnak erzem magam, persze ez meg csak az ut eleje. :)

Hetfo ota hivatali munkaidoben, olyan 9-5ig foglalkoztam a melokeresessel (azon kivul meg magammal es minden egyeb massal), most foleg a gyogyszertari asszisztensi allasoknak neztem utana. Hetfon jelentkeztem neten 3 patikaba, kedden pedig szemelyesen mentem be masik 3 helyre, es szerdan is elbuszoztam kettobe (az egyik egy kozeli korhaz volt; raadasul, ha az ember 2 oran belul tovabb utazik, akkor nem kell ujra ervenyesitenie a jegyet, marmint technikailag de, csak nem pecsetel ra a gep semmit, ugyhogy 7 utbol gyakorlatilag csak 2-ert fizettem! :) ). Lelkes vagyok a jelentkezesekkel kapcsolatban, volt 1-2 hely, ami tok szimpatikus volt. Persze picit furan neztek ram, valoszinuleg senki nem viszi be szemelyesen az oneletrajzat, de ki akartam probalni, kommunikalni veluk, latni a patikakat (itt meg nem voltam egyben sem, es azt hiszem, nem artana bepotolnom ilyen iranyu hianyossagaimat). Viszont mindenhol nagyon kedvesek voltak, szokas szerint a 4 patikabol csak 1 helyen volt ferfi gyogyszeresz (asszisztensbol csak noket lattam, ami kellemes ;) ), es a korhazi patikus (?) meg a helyszinen el is beszelgetett velem egy kicsit. Nagyon kivancsi vagyok, hogy milyenek lesznek a visszajelzesek! Olyan tokeletes motivacios level alapot irtam, hogy ha ettol nem hivnak be interjura, akkor semmitol, haha! :) (azert nem ittam elore a medve borere, de optimistan allok hozza) Pontosan olyan profinak es tokeletesnek tuntettem fel magam, mint amilyen embert keresnek. :) Sajnos ehhez tele kellett pakolnom a levelkeket kegyes hazugsagokkal, aminek nem kulonosebben orulok, de valahogy muszaj ervenyesulnom itt. Orulnek, ha behivnanak interjura valahova, az is egy kovetkezo lepes lenne, na meg tapasztalat es probatetel! Amennyire izgulok tole (es megmondhatom, hogy nagyon), annyira szeretnem is.

Megprobalkozom nehany teljesen mas allassal is, peldaul beadtam a jelentkezesem egy studio asszisztensi poziciora (csak ugy, ez mellesleg egy reszmunkaidos, szerzodeses allas december 10-ig). Nagyot rohognek, ha felvennenek, de hat miert ne? Tok erdekes lehet, raadasul 5 percre van tolem a hely. Azert felhivtam a kontaktot, hogy mirol is lenne szo, meg hogy tapasztalt embereket keresnek-e, es nekem ugy tunt, barki jelentkezhet. Hatranyom biztos nem szarmazik belole semmi. :)
Illetve azon gondolkodtam (persze az otletet nyultam...), hogy lehet, hogy heti par oraban elmennek valami onkentes munkat vegezni, amolyan szocializacio/nyelvtanulas urugyen. P. javasolta, hogy menjek el adomanygyujtonek, es a sajat zsebembe gyujtsem az adomanyokat, haha! :) Azert a Big Issue (ez a helyi Fedel nelkul, bar asszem UK-ben is lattam mar) arulasanal meg nem tartok szerencsere. :)

Par napja talaltam egy cetlit az ajtom elott, amin az allt, hogy elmaradasom van a lakasberleti dijat illetoen. Azonnal utananeztem, hogy rendesen mukodik-e az automatara allitott rendszer, es azt tapasztaltam, hogy igen, ugyanis 24-en konyortelenul megkonnyitette a bankszamlamat az aktualis $480-al. Ugyhogy masnap, amikor kinyitott az epulet bejaratanal levo iroda, mindenfele kinyomtatott („szerencsere” Adelaide-ben nincsenek mokusok, van viszont komoly faultetesi program) bizonyitekkal lelifteztem, es gyorsan tisztaztuk, hogy akkor ez igy okes-e. Okes volt. :) Hat nehogy mar a lekvar tegye el a nagymamat! Viszont kellemes meglepetes volt, hogy a manager tudta a nevem (lakunk itt legalabb 150-en, rengeteg kulfoldi diak is/foleg), es eleg jol is ejtette ki, ugyhogy megbocsatottam. :)

Ugy erzem, keves ez a 24 ora naponta. Annyi mindent tudnek/szeretnek csinalni! Remelem, a hatralevo eletem eleg lesz ra, hogy mindent bepotoljak. :)

Korabban emlitettem, hogy van par kiallitas, ami ingyenes, es a legtobbjuk itt van a kozelben. Oda sem figyeltem, es tessek, az egyik holnap veget is er, ugyhogy gondoltam, epp ideje megnezni. Az egyik kiallitas (az otbol, ami az Apart, we are together koncepcio alatt fut) a Lion Arts Centre-ben volt az Experimental Art Foundation szervezeseben, 10 perces setara tolem.
Eleg minimalista volt. Egy nagy teremben volt 3 diavetito, amik folyamatosan mukodtek, vetitettek a falra a kepeket. De. Hiaba volt mindegyikben tobb 10 kep, a kepek ugyanazok voltak (vagyis 3 kulonbozo kep volt osszesen), igy minden diavetito ugyanazt a kepet mutatta ujra es ujra, viszont a cserelodo kepek hangja erdekes hatast keltett. A teremben amugy viszonylag sotet volt. A szemkozti falra egy „filmet” vetitettek, pontosabban a viszonylag rovid (~10-15 perc) adas nagy resze csupan hangbol es feliratbol allt, latvany csak rovid ideig volt, 1-2 percig. Ukran arcok mentek filmezni Csernobilba, termeszetesen a katasztrofa utan, azt hiszem, a rendezo kesobb bele is halt a sugarterhelesbe. A film nyilvan serult, meg egy jo resze eltunt, illetve bizonyos reszeit cenzuraztak, szoval eleg kulonos volt az egesz. Volt ott meg nehany ujsagcikk, foleg oroszul, meg egy kep, amire talan franciaul az volt irva, hogy The sun shines in Kiev... nadejo, akar franciaul is ideirhattam voltna, szoval, hogy Kijevben sut a nap. :) Elmenynek erdekes volt.
Aztan hogy, hogy sem, egy masik kiallitas is ott volt a kozelben, egesz pontosan ugy 20 meterre a masiktol, ugyhogy oda is bementem. :) Ez a Jam Factory-ban volt, es ez mar sokkal jobban tetszett. Mivel ez az egesz anno az Adelaide Festival kereten belul futott, aminek iden a sziv volt a temaja/jelkepe, igy ez a kiallitas a szivrol szolt. Rengeteg sziv alaku vagy jellegu alkotas volt lathato, kepeken is, az elkeszites kulonbozo fazisaiban is – nagyon erdekes volt! A kiallitas masik resze, illetve tobb katalogus is Lucy & Jorge Orta munkaira epult. A honlapjuk: www.studio-orta.com , biztos ott is rengeteg minden megtalalhato. Egeszen kulonos dolgaik vannak, itt az emberi tarsadalom kapcsolataira/elszigeteltsegere volt kihegyezve a dolog, de a katalogusokban sok mas is volt, tenyleg kulonleges/kulonos es kreativ dolgaik, illetve project-jeik vannak. Meg az Antarktiszon is csinaltak kiallitast! Nem vicc! A Jam Factory masik termeben pedig kezmuves targyak voltak lathatok, es szinte mindegyiknek ket alapveto tulajdonsaga volt: 1. fantasztikusan nezett ki, 2. fantasztikusan draga volt. Ami meg kulon tetszett, az az, hogy sok hasznalati targy is volt, evessel-ivassal kapcsolatos targyak, vazak, ekszerek, lampak, stb. Azt hiszem, ha en ilyesmit csinalnek, akkor biztos a munkaim java resze hasznalhato targy lenne, mert az nem csak praktikus, de szemet gyonyorkodteto is. :) Ugyhogy en is kigyonyorkodtem magam.
Kivancsi leszek a tobbi kiallitasra is. Ezek nagyon feldobtak.

Na, megtalaltam, mi Az Ausztral Sor (mert nekem mindenki a Fosters-t mondogatta, amivel sosem talalkoztam): a Coopers. Egyelore csak a neverol tudok beszamolni. :)

Ausztral mindennapjaim kovetkezo adasaban varhato:
- ingyen reggeli
- kozos ebed uj emberekkel
- a Fold Oraja
- egy esetleges vasarnapi kirandulas Victor Harbor-ba (persze csak aznapra mondanak esot...)
- az idei del-ausztraliai szavazas eredmeny
- oraatallitas Europaban