Barossa Valley

ANNYIRA jo volt szombaton a varoson kivul, hogy muszaj irnom!
Miutan kis tulzassal semmi olyan dolog nincs az eletemben, ami idohoz kotne, en meg inkabb vagyok ejjeli bagoly, mint szurke szamar a kodben, igy sajnos hajlamos vagyok sokaig fennmaradni, ami nyilvan nem eredmenyez hajnali kelest. Igy viszont, fuggetlenul attol, hogy a nap tovabbra is 24 orabol all, illetve az ebren toltott ido is ugyanugy lehet akarhany ora, nekem megis olyan erzesem van a kesoi kelestol, mintha valaki lenyulta volna a napom felet, es kozerzetre sem egy leanyalom. Eppen ezert nehany sikertelen kiserlet utan a tengerben furdos nap estejen, amikor minden tokeletes volt, elhataroztam, hogy masnap koran kelek.
Es lon! Mire leultem a muzlim melle, a nap is kibukkant Adelaide Hills mogul, fenyarba boritva a lakasom (gondolkodtam a napszemuveg felvetelen, ugyanis az etkezoasztalom az erkely, illetve a varos fele nez (pontosabban nem nez semerre sem, de en ugy ulok, hogy kinezhessek a varosra), de aztan inkabb elmerultem a helyi hirekben), es bar del elott volt egy holtpont (mikor keltem utoljara ilyen koran...?), alapvetoen igen kellemes erzes volt „rendesen” ebren lenni.
Raadasul ez gyakorlasnak sem volt utolso, ugyanis a kovetkezo nap, szombat reggel meg korabban keltem (na jo, csak 10 perccel), igy ujra megcsodalhattam a gyonyoru napfelkeltet, majd 8 ora elott mar a huvos, amde verofenyes utcakat rottam, hogy egy ismeros helyre a szamomra meg ismeretlen 209-es busszal jussak el (hetvegente eleg ritkan jarnak a buszok, es ezzel optimalisabb volt), amit az esti terkepbongeszesnek koszonhetoen sikerrel teljesitettem.
(Kis kitero: meg a City teruleten felszallt egy NAGYON reszeg srac. A reszegsege abban merult ki, hogy a felig lecsukott szemheja mogul teljesen inadekvat tekintettel probalta felfogni a kulvilagot, keves sikerrel, illetve fantasztikusan lassu volt. Kissebb megrokonyodesemre sikerrel abszolvalta a jegyvetelt, sot, az ervenyesitest is, majd nalam ezzel fulig ero mosolyt generalva leult az idosek es „rokkantak” (disabled) szamara fenntartott szekre, es korulbelul ugyanabban a pillanatban egy erosen termeszetellenes pozban el is aludt, de hat tudjuk (ugye?!), hogy az alkohol mily csodas izomlazito. Ha a sofor nem lett volna a szombat reggelhez kepest igen elelmes es jo fej, es nem kerdezte volna meg, meddig megy (itt szamozva vannak a megallok), a srac tuti csak a vegallomason ebredt volna fel, es akkor sem magatol. Mindenesetre en elobb leszalltam.)
(Meg egy kis kitero: jomagam is utolso pesti napjaim egyikeben, amikor mar nem erdekelt, mennyi az ido, csak be tudjam fejezni a dolgaimat a koltozes elott, valami hasonlot eltem at. Egy erosen hajnali oraban felszalltam a Lehel teren az ejszakaira, hogy majd jol hazamegyek az Ecseri uthoz, de nem. En teljesen jozan voltam, viszont hihetetlenul almos, igy mit ad isten, ugy elaludtam, hogy mikor felebredtem, fogalmam sem volt, hol vagyunk, igy rogton le is szalltam a buszrol, majd bosszusan elkezdtem visszafele setalni, de szerencsere „csak” 3 megalloval mentem tovabb, es jott is egy busz visszafele. Ezt nehany nappal korabban a vonaton hazafele is majdnem eljatszottam, mindossze 1 perccel Tata elott ebredtem fel. Hat, az azert kellemetlenebb lett volna...)
(Utolso (?) kitero: egyes kivalasztottak jol emlekezhetnek arra a Monty Python jelenetre, amikor a banyasz fiu hazalatogat a szuloi hazba, es az apja megvetoen lenezi, ugyanis o iro, muvesz, de a beszelgetesuk nem tart sokaig, mert az apara rajon egy „roham”, nevezetesen az irogorcs. Ez annyit tesz, hogy kenyszeresen irnia kell, azonnal.
Mivel haromnegyed oldalt teleirtam ugy, hogy egy budos szot nem ejtettem meg a cimben szereplo helyrol, pedig amugy errol terveztem irni, attol tartok, en is ennek a kornak egy korai fazisaban szenvedhetek...)

Bekopogtam Dettiekhez, mert ugy beszeltuk meg, hogy az egyszeruseg kedveert Gyulaek (egy ismeros hazaspar) itt vesznek fel, es igy is lon, jottek, en meg mentem, es irany eszak-kelet!
A Barossa Valley leginkabb a borospinceirol hires, bar mi nem ezert mentunk oda (hogy miert, az nem lenyeges). Erdekes volt latni egy kis videket, raadasul, mivel a volgy jelentekeny resze szolovel van beultetve, meg itt a „hegyekben” picivel tobb eso is esik, mint a mi „kis” Adelaide varosunkban, ezert zoldebb is volt a taj, uditobb a szemnek (a varosban sok a sarga, a szarazsagtol kiegett terulet). Miutan veget ert a delelotti program, kiultunk a zold mezore az arnyekba, pontosabban pledekre, es csaptunk egy klasszikus pikniket. Dettiek, Becca-ek (Detti baratnoje) es mi „butoroztunk ossze”, meg csapodott meg nehany ember, szoval eleg tekintelyes teruletet foglaltunk el, a kajamennyisegrol nem is beszelve (kisebb afrikai orszagok lakossaga jol lakott volna belole...). Osszesen vagy 16-an lehettunk, plusz az arra jaro ismerosok. Mindenki evett mindenkiebol, megmondhatom, roppant finom eledelek kerultek elo a kosarkakbol (pontosabban a hutoladakbol, amit itt esky-nek beceznek), egyedul a kb. ujjperc hosszusagu hangyak egyre novekvo jelenlete volt bosszanto, de kis szerencsevel mindenki eletben maradt, es nem esett aldozatul a fortelmes, gonosz es kegyetlen ausztral bennszulott faunanak.
(Bar alapvetoen tobb, magaban halalos veszelyt rejto (nem Jeno) joszag el Ausztraliaban, statisztikailag teljesen elenyeszo az ezen balesetekbol bekovetkezo halalesetek szama teszem azt az elhizas es/vagy a magas vernyomas okozta halalesetek szamahoz kepest, szoval nyugodtan fellelegezhettek.)
Mivel rengeteg ember gyult ossze aznap Tanunda „falu”/varoska eme szegleteben, igy lehetosegem nyilt gyakorolni az angol nyelvet is (a magyaron kivul, amit igen lassan, de biztosan felejtek, bar egyelore tobb magyar ismerosom van, mint ausztral), kicsit beszelgettem egy holggyel, illetve tobbet Michael-lel, aki Dina baratja (senkit ne zavarjon, hogyha fogalma sincs, ki kicsoda rajtam kivul), es ez nagy szo, ugyanis o azon ausztralok koze tartozik, akiket nem konnyu megerteni, de nekem most sikerult, illetve egy masik holggyel, aki megjegyezte, hogy jol beszelek angolul, ami jol esett, es azt hiszem, most mar lassan el is hihetem, hogy igy van.
Alkalmam nyilt talalkozni egy nepali (!) hazasparral, akik maximum velem egyidosek lehettek, de mar tobb, mint 6 eve hazasok (ez valoszinuleg normalis lehet Nepalban, de inkabb nezzetek utana, biztos, ami biztos), es bar veluk is (nyilvan) angolul kommunikaltam, hallottam par mondatot nepali nyelven is, ami tok erdekes, bar egy ausztral fulnek minden bizonnyal a magyar sem lehet sokkal unalmasabb. Adtak egy izgalmas tippet allasugyben, aminek kedden (hogy miert nem hetfon, arrol kesobb) utana is jarok.
Eddig is eleg kellemes volt az idotoltes, de Gyulaek ugy dontottek, hogy a piknik utan nem egyenesen hazafele vesszuk az iranyt, hanem kicsit korulnezunk a volgyben, ha mar itt vagyunk. (Mivel abszolut nem szamitottam ilyesmire, nem volt nalam fenykepezogep, amit azota ezerszer megbantam, de visszamegyek en meg oda!)
Ennek eredmenyekepp a kovetkezo, neha kulonos nevu „falukat” sikerult szemreveteleznem az autobol: Gawler, Lyndoch, Nuriootpa.
Csak 4 dolgot emelnek ki:
- Del-Ausztraliaban vannak lamak! Meghozza nagyon helyesek, sokfele szinben es meretben. Alig hittem el, amikor meglattam oket, nekem a lama leginkabb Del-Amerikahoz es az allatkertekhez kotodott. Eddig. Illetve lattam rengeteg baranyt, amik mashogy neznek ki, mint Wales-i tarsaik, amik leginkabb egy duci felhohoz hasonlitanak, amibol negy fekete palcika (a labuk) es egy fekete ize (a fejuk) log ki. Ezek klasszikusabb alkattal rendelkeznek, es kepesek szo szerint a semmin is megelni, es ennek ellenere hiperszuper minosegu gyapjut adnak (mar ha kernek toluk).
- az 1800-as evekben elt egy Seppelt nevu csalad a videken (amit azota Seppeltsfield-nek hivnak), es amikor rosszabb ido koszontott be, es nem tudtak munkat adni a munkasaiknak, akkor nem elbocsatottak oket, hanem kitalaltak, hogy hozatnak be Queensland-bol (az eszak-keleti ausztral allam) egy rakas palmafat, es vegigultetik vele az utakat. Ez meg is valosult, es azota is ott allnak a palmafak, de valami olyan elkepeszto latvanyt nyujtva! Korulbelul 10 meterenkent all egy palmafa az ut mindket oldalan tobb kilometer hosszan, fantasztikus! A csalad temetkezesi helye, egy mauzoleum pedig egy domb tetejen all, ahonnan termeszetesen szemkapraztato kilatas nyilik a tajra.
- elmentunk a Barossa Reservoir-hoz, ami azon kivul, hogy egy viztarozo, rendelkezik egy ennel sokkal erdekesebb kepzodmennyel is, a Whispering Wall-al (suttogo fal). Ez a fal maga a gat, ami a tarozoban tartja a vizet, es valami kulonleges epiteszeti alkotas volt az 1900-as evek elejen a maga nemeben. A lenyeg, legalabb is „turista” szemmel, pontosabban fullel, hogy ha a 140 meter hosszan ivelo fal ket vegehez all egy-egy ember, es az egyik mond valamit, de ugy, mintha egy kozvetlenul mellette allohoz szolna, akkor azt a masik nemcsak, hogy kristalytisztan, de meg ugy is hallja 140 meterrel arrebb, mintha a masik kiabalna, de legalabb is hangosan beszelne! Szenzacios! Gondolom, erre utolag jottek ra, es nem direkt igy epitettek, de ennek sem neztem utana...
- megiscsak megalltunk egy borospincenel, vagy valami hasonlonal, a lenyeg, hogy eleg pofasan nezett ki, es lehetett bort is kostolni (ahh, es azok a sajtok es egyeb finomsagok!), amit Gyulaval meg is tettunk. O egy 2004-es shirazt kostolt meg, ami a pinceszet legfinomabb bora (allitolag, mar csak az arabol itelve is, ami nem volt alacsony, sot), en viszont egy 2007-es cabernet sauvignont, es jeeeeeezusom! Szo se rola, otthon is vannak jo borok, sot, nagyon jo borok, sot (es a mondat masodik felevel semmikepp nem kisebbiteni szeretnem a magyar borok erdemeit), de ez valami olyan kulonlegesen finom volt (szerintem)! Nem ertek a borokhoz, de mar csak a szine es az illata is fantasztikus volt, az ize meg annyira gazdag, fuszeres, hogy ebbol eleg egy pohar (en csak egy kortyot ittam), mert tobbet nem kepesek befogadni az ember erzekszervei, es ez jol is van igy, foleg, ha az arara gondolok... (nem, nem vettem) Viszont itt van alkoholmentes bor. Komolyan! Ezt (is) mindenfelekeppen ki szeretnem probalni, azelott meg csak hallani sem hallottam ilyesmirol.

Es ahogy befejeztuk a kis korutunkat, elkezdett esni az eso, amire mindannyian egyszerre kezdunk el ujjongani (nem gondoltam volna, hogy egyszer orulni fogok az esonek, sot, akarom, hogy essen), mert Del-Ausztralia a vilag egyik legszarazabb emberlakta terulete, es egeszen estig esett, es nagyszeru volt! Ezt itthon le is fenykepeztem, mert nyaron igen ritka. Sot, ma is esett egy kicsit, juhe!

Marcius 8-a itt (nem egesz Ausztraliaban) public holiday, szabadnap, ami egyreszt kivalo alkalom arra, hogy ne feledkezzek meg az otthoni nonaprol, masreszt amolyan marciustizenotodike-potlek lesz, ha majd dolgozni fogok (nekem most meg minden nap unnepnap, bar a bolcsek szerint amugy is). Kapaszkodjatok, mi az oka: az Adelaide Cup. Ez egy loverseny. No comment.

Ennyit Ausztraliarol es a szabadsagrol. De inkabb ez, mint november 7-e.