Csutortokon megyek forgalmi vizsgara, es kozvetlenul elotte (lesz kozte fel ora szunet) veszek egy orat. Kozvetlenul a vizsga elott pedig megzsarolom a faszit. :)
Kedden tobb eso esett, mint egesz nyaron es osszel, bar ez nem akkora dolog, mert nyaron annyiszor esett, hogy egy kezemen meg tudtam szamolni, osszel azert mar ket kez kellett. :) Minden zold a tel kozepen, mert plusz van, sut a nap es esik az eso. Orbitalis nagy szivarvanyokat szoktam latni.
Eleg gyorsan no a hajam, ugyhogy szerdan megint beugrottam kedvenc vietnami fodraszomhoz, aki ismet icipicire levagta. Sokkal jobb. :)
Csutortok delutan-este Zolival logtam. Tyuktapot vettunk, hutot pucoltunk, megmutatta az eskuvoi kepeiket, rengeteget dumaltunk, nevettunk. Csak masnap ne kellett volna fel 5-kor kelni...
“Veletlenul” kiderult, hogy Jamie, a virslitekergetes reme a City-n keresztul jon reggelente meloba, igy felajanlotta, hogy felszed, mert utba esek. Igy penteken fel oras seta helyett 5 percet ucsorogtem a meleg autoban, bar a zene kritikan aluli volt, de hat valamit valamiert. :)
2 masik kollegam a City mellett lakik, es ha egyszerre vegzunk, hazadobnak. Legutobb elmeseltek, hol es mivel lehet oposszumokat etetni a City-ben. Belathato idon belul megprobalom elocsalogatni a kis joszagokat. :)
A heten 2 masik helyen is dolgoztam, az egyik kritikan aluli volt (es a tulaj is ott volt egy ideig mellettem!), a masiktol sem dobtam hatast. Amugy ezen a heten dolgoztam messze a legtobbet.
A heten tobbet cimbiztem a meloban kulonbozo arcokkal, mint eddig osszesen, pedig.
Pentek este volt egy ifjusagi osszejovetelfeleseg, amin minden faradtsagom ellenere is megjelentem, es megmondhatom, hogy nem bantam meg. Rengeteget dumaltam egy csomo emberrel, a kaja is finom volt, es az eloadas is erdekes.
Szombat delutan felmentunk Gyulaekkal a Mt Lofty-ra, ami emlekeim szerint Del-Ausztralia legmagasabb pontja (itt van Adelaide Hills-ben). Eszelosen szep volt a kilatas, a kek tenger a vegtelenbe nyult (na jo, csak a horizontig...), a naplementet mar a csucson levo Cafe-bol neztuk (nem tudom, mennyire kell gazdagnak lennem, hogy az emberek hagyjak, hogy meghivjam oket), jomagam egy cseresznyes pite es egy forro csokinak alcazott napkozis kakao mellett. Az ejszakai varos fenyei is lenyugozoek, es csend van, nem ugy, mint Pesten. Adelaide hosszu.
Az egyik kollegamrol, Graham-rol, aki szegeny elso blikkre egy rakas szerencsetlensegnek nez ki (amugy egy artatlan, jotet lelek), kiderult, hogy zenemanias, CD- es DVD-gyujto es nagy koncertlatogato. Persze ez onmagaban nem jelentene semmit, de maradjunk annyiban, hogy a kedvenceink halmazanak a metszete eleg jelentos, es Aussie letere nagyon vagja az europai/amerikai szinter bandait. Egy Deep Purple DVD mar nalam figyel, a kovetkezo egy Dream Theater lesz, aztan szep sorban a tobbi. :)
Penteken belebotlottam Del-Ausztralia legbunkobb buszsoforjebe. Mondjuk nem velem volt az, de akkor is. Pedig a buszvezetok nagyon jo arcok am itt!
Az elegedettsegem fokmeroje szepen kuszik felfele.
Annyira lusta voltam, hogy majdnem szakallat novesztettem ujra, de aztan megsem.
A heten hivatalosan is bejelentettem (be kellett), hogy nem ohajtom meghosszabbitani az alberletem szerzodeset. Ha sikerul kifogni egy popec kis lakast, akkor oda, ha nem, Zoliekhoz koltozom.
Minden rendben. Minden a legnagyobb rendben!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment